Verdi: Requiem

Rendező: Henri-Georges Clouzot

Vezényel Herbert von Karajan.
Tenor: Luciano Pavarotti
Szoprán: Leontyne Price
Mezzoszoprán: Fiorenza Cossotto
Basszus: Nicolai Ghiaurov
A Teatro alla Scala kórusával

A koncertet - melyen a kor legnevesebb énekesei működtek közre - Arturo Toscanini halálának tizedik évfordulójának alkalmából rendezték meg 1967-ben a Milánói Scalában. Az ifjú Luciano Pavarotti mellett Leontyne Price, Fiorenza Cossotto, Nicolai Ghiaurov látható a felvételen, amelyet 35 mm-es filmszalagra rögzítettek, és amely a Scala énekkarának és zenekarának közreműködésével Moszkvában, Montrealban és New Yorkban is óriási sikert aratott.

Ez a film Herbert von Karajan legkorábbi felvételei közé tartozik, és az első, amely színes film. Ez a produkció is tükrözi Karajan kivételes innovativitását, különösen, hogy a rendezői posztra nem mást kért fel, mint Henri-Georges Clouzot-t, a klasszikus film noir-ok francia mesterét.

Verdi Requiemje a XIX. század legjelentősebb liturgikus művei közül is kiemelkedik. Verdi mélyen tisztelte a nagy olasz zeneszerzőt, Alessandro Manzonit, s 1973 május 22-én bekövetkezett halála után bejelentette Manzoni kiadójának, hogy emlékére gyászmisét szeretne komponálni. A bemutatót Manzoni halálának első évfordulóján tartották. A "Requiem aternam" csöndes tiszteletnyilvánítása, a "Dies irae" kitörő haragja, a "Tuba mirum" lehengerlő ereje és a "Lacrimosa" tétel zokogó gyásza Verdi Requiemjét igen drámai művé avatják, tele hullámzó érzelemmel, noha műfaja távol áll a színpadi művektől. Verdi nem gyakorolta katolikus hitét, mégis, a gyászszertartásoknak megfelelő Requiemjéből ellenállhatatlan őszinteséggel sugárzik nemcsak gyásza, hanem alkotói nagysága is.

MŰSOR

1. Requiem és Kyrie
2. Dies irae
3. Offertorium
4. Sanctus és Benedictus
5. Agnus Dei
6. Lux aeterna
7. Libera me