100 magyar dokumentumfilm - Hazatérő képek

Az 53 játékfilm után a Magyar Művészeti Akadémia tagsága kiválasztotta a 100 legjelentősebbnek tartott dokumentumfilmet is a magyar filmművészet történetéből. Ezeket is (a hagyományt folytatva) tematikus csoportokba osztottuk. 

Sorozatunkban olyan filmeket láthat a kedves néző, melyek egészben vagy részben Erdélyben készültek, mindegyik az 1989-es romániai forradalom után. Korábban magyar dokumentumfilmesek csak nagy nehézségekkel vagy egyáltalán nem dolgozhattak Romániában. A Gulyás fivérek például (Szék télen, 1970, vagy Balladák filmje, 1989) gyakran titokban, kamerát-filmet a határon átcsempészve filmezhettek. Az utóbbi negyedszázadban viszont igen sok film készült, és a magyarországiak mellett az erdélyi alkotók is elkészítették filmjeiket. Fontos szerepet játszott mindebben a Dunatáj Alapítvány, az Erdélyi történetek több filmje közreműködésükkel készült. Sorozatunk képet ad erről a sokszínűségről: egy magyarországi fényképész munkája Széken, egy erdélyi fiatal cigányasszony és közössége, különleges életformák a hegyekben, vagy egy erdélyszéli faluban… Nem maradhatott ki sorozatunkból a verespataki környezetrombolás elleni tiltakozás filmje sem. Különleges helye van a hazai dokumentumfilmek között a Bartók Béla életét-művészetét felidéző látomásnak, mely csak részben Erdély-vonatkozású, hiszen benne Erdély, Magyarország és a nagyvilág egyaránt jelen van.

Moderátor: Szekfü András filmtörténész

A vetítés utáni filmklubbeszélgetés vendége: Kása Béla főszereplő